Iskolánk 2026. január 18–23. között egyhetes sítábort szervezett felsőbb évfolyamos gimnazistáink számára Tátralomnicon. A tábor két helyszínen zajlott: Poprádon a 9. évfolyam és a 10. évfolyam egy része kapott elhelyezést, míg a másik csoport Stará Lesnán működött. A programban közel 200 diák vett részt, munkájukat 25 fő pedagógus és síoktató segítette.
A tábor kiváló körülmények között valósult meg: végig kedvező időjárás, jó minőségű pályák és biztonságos síelési feltételek álltak rendelkezésre. Mindez lehetővé tette, hogy a diákok örömmel, motiváltan és látványos fejlődéssel vegyenek részt a programokon.
A diákok tudásszint szerint csoportokra osztva vettek részt a síoktatásban, amelyet ebéd után közösségi síelés követett. Az esték szabadidős és lelkiségi programokkal zárultak, teret adva az elcsendesedésnek, a reflexióknak és a közösségi élmények feldolgozásának.
A sítábor tudatosan az ignáci pedagógiai paradigma szellemében valósult meg. A diákok konkrét tapasztalatokat szereztek a kihívásokkal teli helyzetekben: a fizikai terhelésben, a szabályok betartásában, a bátorságban és az önfegyelemben. Ezekhez a tapasztalatokhoz kapcsolódott a reflexió, amelyet az esti beszélgetések és lelki programok segítettek. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a megszerzett élmények ne csupán emlékek, hanem belsővé tett tanulságok legyenek, amelyek hatással vannak a diákok döntéseire, viselkedésére és közösségi jelenlétére.
A tábor célja nem pusztán a sport volt. A motiváció erősítése, a közösségi együttélés gyakorlása, az egymás iránti felelősség és figyelem elmélyítése mind olyan nevelési szempontok voltak, amelyek végig jelen voltak. A sítábor nem kiváltságként, hanem következetesen vállalt nevelési keretként működött.
Örömmel tapasztaltuk, hogy a diákok nyitottan és együttműködően kapcsolódtak be a programokba. Sítudásuk mellett fejlődött alkalmazkodóképességük, egymásra figyelésük és kommunikációjuk is. A tábori együttélés során kézzelfogható fejlődés volt tapasztalható a közösségi kultúra, a beszédmód és a felelősségteljes viselkedés terén.
Külön köszönet illeti Velkey Balázs tanár urat, aki a tábor megszervezése mellett a felszerelések biztosítását és a pedagógiai irányítás feladatát is nagy elkötelezettséggel látta el.
A tábor zárásakor különösen megerősítő volt a szervezők számára, hogy több diák és szülő személyesen is megköszönte a tábort, a mögötte álló rengeteg munkát, valamint azt a bátorságot és bizalmat, amellyel közel 200 kamasz fiatal részvételével vállaltuk ezt az egyhetes közös utat. Ezek a visszajelzések visszaigazolták, hogy a nevelésben érdemes nagyban gondolkodni, közösségben dolgozni, és felelősen vállalni a kihívásokat.
Hiszünk abban, hogy az ilyen közösen vállalt utak — ahol élmény, felelősség, közösség és reflexió találkozik — nemcsak emlékeket adnak, hanem embereket formálnak; ezért volt, és ezért marad számunkra a sítábor az ignáci nevelés egyik élő tere.
Hálás köszönet mindazoknak a tanároknak, oktatóknak és öregdiákoknak, akik szolgálatukkal és áldozatos munkájukkal lehetővé tették, hogy a tátralomnici sítábor valódi nevelési térré váljon.
P. Holczinger Ferenc SJ