Szeretettel ajánljuk Klaus Mertes SJ Felelősséget tanulni című könyvét, melyben sok évtizedes tapasztalatát foglalja össze az ignáci pedagógiáról.
Részlet P. Nemeshegyi Péter SJ előszavából:
"Négyszáz éve folyamatosan működnek az egész világon jezsuita iskolák. Mi ezen iskolák sikerének a titka? Talán az, hogy kezdettől fogva máig érezhető bennük alapítónknak, Loyolai Szent Ignácnak lelke, és szeretett társának, Xavéri Szent Ferencnek tüze. A 16. században Ignác és társai a keresztény humanizmus, vagyis a krisztusi emberiesség szellemében kezdték nevelni iskoláikban és kollégiumaikban a fiatalságot. Szent Ignác mottója: „Mindent Isten
nagyobb dicsőségére”. Az Isten dicsősége pedig, ahogy azt egy ókori egyházatya, Szent Ireneusz mondta, „az élő ember”. Ezért a jezsuita iskolában elválaszthatatlanul jelen van az Isten, és az Isten képmására alkotott ember. Ahogy az Isten sohasem eszköz, hanem cél, úgy az embert sem szabad sohasem puszta eszköznek tekinteni. Minden ember „fenség”, minden ember „titok”. Isten azt akarja, hogy minden ember testileg is, szellemileg is, lelkileg is, és Isten életében részesedve istenien is, egyre inkább, egyre teljesebben éljen. Ez pedig akkor sikerül, az ember akkor találja meg igazi önmagát, ha nagylelkűen és szeretettel odaadja önmagát embertársai önzetlen szolgálatára, a családban és a társadalomban.
Az ilyen odaadó, önzetlen életvitelt senkire sem lehet rákényszeríteni. A jezsuiták és munkatársaik, akiket Szent Ignác Lelkigyakorlatai formáltak, csak arra törekednek, hogy az iskoláinkban nevelkedő fiatalok önmaguk fedezzék fel, hogy embertársaikat szabadon szolgálva találják meg saját boldogságukat."
Mivel ez a könyv egy meghatározott tartalmi modellre vonatkozó konkrét gyakorlati utasításokat tartalmaz, különösen alkalmas arra, hogy az ignáci gondolkodásmód alapvető tartalmi választásait követve konkrét javaslatokkal szolgáljon a mai iskolai gyakorlat számára.
