Mi kell a sikerhez? Egy kis tehetség, sok munka — hozzá még nyitottság és alázat. Lukács Kristóf Pál, a 8.c osztályos matek- és fizikasztárunk idén sorra nyeri a versenyeket. Olvasd el interjúnkat vele: hogyan készül, mi motiválja, és miért szereti annyira a matekot!
Lukács Kristóf Pál neve gyakran feltűnik a JEZSU médiában, hiszen az idei tanévben szinte minden elérhető matematika versenyen indult — és rendre komoly eredményekkel tért haza. Emellett fizikából is számos díjat szerzett. Nem véletlen, hogy testvéreihez hasonlóan (akik szintén JEZSU-s diákok és kollégisták) ő is rendszeresen versenyez. Kristófot országos sikerei miatt meghívták az Erdős Pál Matematika Tehetséggondozó Programba. Vele beszélgettünk a versenyzésről, a tanulásról és a siker titkáról.
Második osztályos korom óta indulok versenyeken. Szeretem a kihívást és a megmérettetést — de az is jó érzés, hogy ilyenkor sokat fejlődöm. A versenyre való készüléssel és gyakorlással sokat tudok fejlődni.
A matekversenyekben az a legjobb, hogy nem a "magolós" matematika dominál, hanem a kreatív feladatmegoldás. Nem az a lényeg, hogy a képleteket bemagoljam, hanem hogy többféleképpen gondolkodjak, és megtaláljam a legegyszerűbb megoldást. Ez az, ami igazán elvarázsol benne.
Egy-egy feladatnak millió megoldása lehet. A versenyeken rövid idő alatt kell eldönteni, mennyi időt érdemes a legegyszerűbb megoldás megtalálására szánni.
A versenyeken már sok barátom van más iskolákból, akikkel jó újra találkozni.
A matematikát azért szeretem, mert nagyon logikus, és minden bizonyítható benne. A fizikát is élvezem — ott az a jó, hogy elképzelem, hogyan működik valami a valóságban. Amikor kiszámolok valamit, megpróbálom elképzelni, hogy ez tényleg így lehet-e a gyakorlatban.
A többi tantárgyban is a logikát keresem: a nyelvtanban a rendszert, a történelemben az összefüggéseket, hogy mi miért történt. Szerintem az agyam ilyen: a rendszerezést és az összefüggéseket kedveli. Magolni nem annyira szeretek, de igyekszem nyitott maradni olyan tantárgyak iránt is, amelyek elsőre nem annyira állnak közel hozzám. Olyankor igyekszem nem elutasítani a dolgot, hanem megpróbálom felkelteni magamban az érdeklődést.
A versenyek előtti napokban akár egész napokat is gyakorlással töltök. Az országos versenyek előtt az iskolában kapunk egy szabad napot is, amikor csak a felkészülésre koncentrálhatok: gyakorlok, pihenek, átnézem azokat a területeket, ahol még bizonytalanabb vagyok.
A mindennapokban a kollégiumi fegyelem sokat segít. Nem kell magamat külön rávennem arra, hogy abbahagyjam például a focit, ha tanulni kell. Amikor stúdiumra kell menni, akkor megyek — már teljesen megszoktam.
Biztosan van bennem tehetség, mert már második osztályban is jól ment a matek, pedig akkor még nem dolgoztam érte tudatosan.
De ahogy telnek az évek, a tehetség szerepe egyre csökken, és a befektetett munka szerepe nő. Most körülbelül fele-fele arányban mondanám, vagy talán már 60% munka, 40% tehetség. Ez az arány biztosan még tovább fog tolódni a munka javára, vagyis a jövőben egyre többet kell majd dolgoznom a sikerért.
Nagyon sokan! Prekopné Hriczó Mária tanárnő rengeteget foglalkozik velem, anyukám is sokat segít — ő matektanár. Imi bátyámmal is gyakran együtt gyakorlunk.
Nagyon hálás vagyok a többi tanáromnak is, akik versenyek előtt elengednek a saját óráikról, hogy a matematikára készülhessek.
Egyéni eredmények:
Csapatversenyek:
Gratulálunk Kristófnak az eddigi eredményekhez, és sok sikert kívánunk a továbbiakban is!
(Szelenge Judit)