A megyék legjobb gyermek, ifjúsági és felnőtt elsősegélynyújtói vettek részt Győrben az Országos Elsősegélynyújtó Versenyen. A JEZSU Men(t)ők csapat tagjai Fábián Eszter (9Loyola a csapat kapitánya), Brogli Dorka (7.a), Márk Petra (9Loyola), Ócsai Henrietta (9Loyola), Váradi Áron (9Manréza) 15. helyezést ért el gyermek kategóriában. A versenyt 2025. szeptember 19-21-én Győrben rendezték meg.
A csapatkapitány személyes hangú beszámolója
Gondoltál-e már arra, milyen lenne, ha tudnál elsősegélyt nyújtani? Ha igen, ne habozz, gyere és tanuld meg, hogy kell, mert a sokszor hallott mondatok, mint az, hogy “Elsősegélyt nyújtani nagy erény!”, vagy “hőssé válhatsz”, bármennyire is furák, igazak. Indulás előtt felemelő volt látni, ahogy diáktársaim egyik épületből a másikba rohangálnak, mert órára hívja őket a csengő hangja, én pedig a bőröndömet magam után húzva caplattam le a fiúkollégium parkolójában álló kisbuszhoz. Miután szétosztottuk a helyeket, el is indultunk Győr felé. Néhány perc beszélgetés után mindenki a zenehallgatás és alvás kombója mellett döntött. Mondtam a csapatnak, hogy minimum a négy óra alvásnak meg kell lennie bármi áron, és hála Istennek, ennél sokkal többet sikerült aludnunk. A szállásra érve ért minket az első ámulat. Kilenc emeletes kollégium kilencedik szintjén volt a szállásunk, a 11-es szobában. A kilátás gyönyörű. Este, egy jó vacsora és még egy annál is jobb megnyitó következett, majd, tíz perc beszélgetés után rózsafüzér imádsággal zártuk a napot.
Másnap reggel, csörög az ébresztő, “jaj-a-fejem-a-gyomrom-hol-a-hajkefe-nincs-meg-a pólóm-ne-hagyd-itt-a-kitűzőt!” után elmentünk reggelizni. A verseny helyszínére 20 perces séta vezetett, amit még egy megnyitó követett. A másik két B.A.Z. vármegyei csapattal és egy kedves csoportvezetővel a verseny kezdetét vette. A 20 állomásos körpálya egész Győr városában, 8 kárhelyből és 12 pihenőállomásból állt. Imáink meghallgatásra találtak, ugyanis a 15-ös rajtszámot kaptuk, tehát nem a legnehezebb kárhellyel kezdtünk. Fontos megemlítenem, hogy mind a megyei, mind az országos verseny csak és kizárólag erős gyomrú és idegzetű embereknek javasolt. Volt itt minden. Az egyik legsúlyosabb kárhely ilyen volt: pince, szénmonoxid érzékelő, egy csonkolt sérült (darálóban találtuk a két ujjat), agyvérzéses beteg, és egy gázmérgezést kapott férfi. Ezen kívül még másik hét hasonlóan nehéz helyzetet kellett megoldanunk, de mindezek közepette hatalmas élményt és adrenalin hullámot élhettünk meg. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, a Men(t)ők-re, akik helytálltak minden helyzetben, és nem lankadott jókedvük, még akkor sem, amikor nem egészen úgy sikerült ellátniuk a sérültet, ahogy azt szerették volna. A nap nem kímélt bennünket, a verseny végére úgy néztünk ki, mintha strandról jöttünk volna, de mindent beleadtunk, és a jutalom nem maradt el. 15. helyezést értünk el, ami, bár első hallásra nem tűnik olyan észvesztőnek, de alig tudom szavakba önteni, hogy mi mindent jelent nekünk, hiszen ezt meg kell élni. A záróünnepségen egy hatalmasat buliztunk egy tanzániai zenekar segítségével.
A hazaút csendesen telt, mert mindenki ki volt ütve és aludt. Annyi biztos, hogy Győr városa egyértelműen pozitív emlékként marad meg bennünk. Gratulálok mindenkinek, aki helyezést ért el, mert nem volt könnyű. Ha ennek olvasása közben valaki kedvet kapott a versenyen való induláshoz, akkor csak annyit mondhatok, ne habozzon! Hajrá JEZSU! (Fábián Eszter 9 évfolyam, Loyola)