A JEZSU-ban a sátoros ünnepeket – legalábbis a Karácsonyt és Húsvétot – minden évben intenzív lelki készület előzi meg. Ilyenkor az iskolalelkészségi team lelkinapot tart a Parázs közösség tagjainak, a szülőknek, a Parázs missziós lelkinapot vezet más iskolákban, van egy lelkinap a tanároknak, és mindezek koronájaként az egész iskolát megmozgató, közel ezer diákot megszólító iskolai lelkinapra is sor kerül. Az idei adventi iskolai lelkinapot december 17-én tartottuk, „Együtt, békében” mottóval.
A nap központi gondolatát Izajás próféta jövendölése adta, amely a béke, az egymás mellett élés és a kiengesztelődés képeit rajzolja elénk.
Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével.
Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.
A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek.(Iz 11, 6-9)
Felmerül a kérdés: hogyan lehet lelkigyakorlatot tartani közel ezer, 12–18 éves diák számára? Hogy fog értelmesen elcsendesedni, imádkozni, elmélkedni ennyi izgő-mozgó, a karácsonyt (vagy az ebédet) már alig váró fiatal gyerek? A JEZSU iskolalelkészségének erre már jól bevált, tematikusan és életkor szerint kidolgozott módszere van, melyet az iskolalelkészségi csapat tagjai dolgztak ki az évek folyamán, s amelynek részletes leírása, "blueprintje" kézikönyv formájában magyar és angol nyelven is elérhető IDE KATTINTVA a Jezsuita Kiadónál.
A közös, rövid impulzust követően a Lelkészség és a Parázs kortársvezető csoport tagjai, valamint önként vállalkozó pedagógusok kisebb csoportokra osztották az osztályokat. Ezekben a csoportokban életkoruknak megfelelő, csendes, hangos, komoly, játékos, kreatív és hangulatos formában dolgozták fel a lelkinap témáját: beszélgettek, elmélkedtek, imádkoztak, énekeltek, megosztottak, mozogtak és alkottak.
A lelkinap végén a közösség a Magis udvaron gyűlt össze, ahol a csoportok munkáját egy közös alkotássá illesztettük össze. A kis csoportok karácsonyfadísz fűzért készítettek, melyben minden egyes láncszem egy-egy diákot képviselt. Ami messziról, vagy a felszínes szemlélő számára észrevehetetlen maradt, az adta meg ezeknek a karácsonyi fűzéreknek az igazi értéket: a saját láncszemére ugyanis apró betűkkel mindenki feírta azokat a tulajdonságait, amelyeket a legfontosabbnak tart magában, s amelyekkel, úgy érzi, hozzájárul a közösség sokszínűségéhez. Így ragyogott a JEZSU karácsonyfája azzal a “belső fénnyel”, amelyet csak az láthatott, aki tagja ennek a lüktető, eleven közösségnek.
A közös zárást követően elköszöntünk az iskolában és a plébánián több éve szolgáló P. Phamdinh Ngoc József SJ jezsuita szerzetestől, aki a közeljövőben Kenyába utazik a jezsuita papok számára előírt tertia képzésére. A vietnámi származású atya – akit diákjaink és tanáraink szeretettel „Nap atyának” neveznek – három gondolattal búcsúzott: hálát adott az itt töltött időért és a sok szeretetért, bocsánatot kért esetleges hibáiért, és arra hívta a közösséget, hogy az ima által maradjunk kapcsolatban: „Ti itt a JEZSU-ban értem, én Kenyában értetek.”
Az iskola nevében Rivasz-Tóth Kinga, lelkiségi igazgatóhelyettes a közösség nevében ajándékokat - JEZSU pólót, JEZSU zoknit, egy menő JEZSU napszemüveget és egy emlékkönyvecskét adott át Nap atyának, amelyet a diákok jókívánságai és üzenetei töltöttek meg.
A karácsonyra való lelki felkészülést szolgáló lelkinapok sora december 19-én zárul a tanárok számára szervezett lelkinappal, amelyet Török Gábor lelkigondozó, mentálhigiénés szakember, hétgyermekes családapa és Török Gellért SJ, jezsuita szerzetes vezet.
Nap atyának Isten áldását kívánjuk új szolgálatához!
(Szelenge Judit)
