A JEZSU spirituális nevelési programjának egyik záró, mondhatni koronázó eseménye a végzősök lelkigyakorlata, amely méltó lezárása és egyben új kapuja diákjaink spirituális fejlődésének. Idén februárban a 12. évfolyam kisebb-nagyobb csapatai ismét útra kelnek, hogy az ország különböző szegleteiben – Budapesten, Pécsett, Pesthidegkúton, Vácon, Bükkszentkereszten, Dobogókőn és Kazincbarcikán - háromnapos lelkigyakorlaton vegyenek részt.
A végzős lelkigyakorlatok megvalósításában számos magyar szerzetesrend siet minden évben a segítségünkre: a jezsuiták mellett, akik öt különböző helyszínen fogadják tanulóinkat, a Domonkos nővérek, Szent Ferenc Kisnővérei, a Sacre Coeur nővérek, valamint a Don Bosco Testvérek és Nővérek nyitották meg kapuikat és szívüket diákjaink előtt, hogy saját lelkiségi hagyományaikba bevezetve segítsék a fiatalok elmélyülését.
Ezeknek a napoknak a legfőbb célja a tudatos megállás és a hétköznapok zajából, a megszokott helyszínek szorításából való kiszakadás, ami teret ad az imádságnak és az Isten felé fordulásnak. Fontos látni, hogy ezek az alkalmak akkor is értékesek és hatékonyak, ha valaki éppen nem érzi magát különösebben vallásosnak, hiszen a lelkigyakorlat lényege a találkozás: Istennel és önmagunkkal ott, ahol éppen tartunk az utunkon. A csendes reflexió során a diákok rátekinthetnek saját életükre, felismerhetnek eddig rejtve maradt igazságokat, vagy éppen egy-egy nehéz döntéshelyzetet Isten elé vive kérhetik a Szentlélek segítségét a helyes út megtalálásához.
A lelkigyakorlat gyümölcsei sokfélék lehetnek: van, aki megerősödött hittel vagy mély vigasztalással tér haza, mások pedig belső figyelmeztetést kapnak életük újragondolásához. Akadnak olyan kegyelmi pillanatok is, amelyek hatása nem azonnali, hanem mint egy titkos kis mag, a szívben meggyökerezve csak évek múltán növi ki magát az egész életet meghatározó elhatározássá.
Közösségként imádkozunk azért, hogy ezek a februári napok valódi megerősítést és bátorságot adjanak végzőseinknek a rájuk váró érettségi vizsga és a továbbtanulás, majd felnőtt élet küszöbén, és hálás szívvel köszönjük szerzetes testvéreinknek azt az áldozatos együttműködést, amellyel támogatják diákjaink felkészítését a jövőre. (SzJ)