A kollégisták ballagásán ebben az évben 37 diáktól búcsúztunk el. Az ünnep a szokásos szerdai kolis mise napjára esett. A főcelebráns Bellovics Gábor SJ jezsuita atya volt, aki nyolc évvel ezelőtt kollégiumi nevelőként szolgált a JEZSU-ban és nagy örömmel vállalta a feladatot.
A szentmise előtt a végzősők a templom tér teraszán elkészítették a szokásos csoportképet, amely majd a kollégium falát fogja díszíteni. Ezután a ballagási harangot kongató két kis kollégista vezetésével ünnepélyesen bevonultak a templomba a kollégiumi zenekar gyönyörű zenei kíséretére. A kollégiumi szentmisék egyik jellegzetessége a csodálatos, átszellemült zene és közös éneklés, ami most még szebb volt, mint egy átlagos szerdán.
A szentmise után következett egy szép vers és egy művészi zenei bemutató a 11. évfolyamos lányok előadásában. Ezután következtek a búcsúbeszédek, amelyeket általában közösen írnak meg a diákok. A 11. évfolyamosok nevében egy lány és egy fiú mondott búcsúbeszédet. Ezután következtek a végzősök búcsúbeszédei. A lányok közösen megírt beszédét Németh Stella mondta el. A végzős fiúk nem követték ezt a hagyományt, hanem öten egymás után adtak elő egy-egy rövid beszédet. A beszédek fő témája a vicces, szellemes, versebe foglalt, megható visszaemlékezések mellett a hála, az örökké megmaradó szeretet és barátság, és az volt, hogy milyen nagy utat tettek meg ötödik óta. Ez különösen az egyik, korábban csintalanságáról közismert fiatalember roppant komoly és megható beszédéből érződött. Díszbeszédeikben külön részt szenteltek a végzősök a kollégiumban dolgozó takarító és adminisztratív munkát végző dolgozók iránti szeretetüknek és hálájuknak, hiszen ők munkakörük végzése mellett pót-anyuka, pót-nagynéni szerepet is betöltenek a kollégisták életében.
A kollégium olyan közösség, ahol mindenki megtapasztalja, milyen az, ha kistestvérei és nagytestvérei is vannak az embernek. Minden ötödikes kollégista számára életre szóló élmény, amikor a "nagy hatodikos", vagy az "óriási kilencedikes", vagy a félistenhez hasonló tizenkettedikes megszólítja, segít neki, játszik vele vagy megvígasztalja. Ebből a kedvességből, odafigyelésből, testvéri törődésből táplálkozik a későbbi években, amikor tovább adja ugyanezt a törődést a következő generációknak. A kollégisták hatalmas előnnyel indulnak neki az életnek, hiszen megtanultak együtt élni olyan emberekkel, akiket nem ők választottak, hanem az élet tette melléjük.
Végül minden végzős kézfogással és öleléssel búcsúzott el a kollégiumi csoportvezetőjétől, és átvette tőle a szimbolikus fehér rózsát, mely kifejezi összetartozásunkat és egymás iránti tiszteletünket és szeretetünket. A 11. évfolyamosok átadták a végzősöknek a kollégisták közös ajándékát, egy kis útravalót, emléket, amelyet még évekig fognak szeretettel őrizni.
Az ünnep díszvacsorával végződött, melyet a Loyola étterem különleges szeretettel készített el a kollégisták és vendégeik számára. Nagy örömmel láttuk, hogy az iskola vezetősége, tanárok, jezsuita szerzetesek, sőt, más városból érkező öregdiákok és régebben itt dolgozó nevelők is elfogadták a meghívást, és jelenlétükkel megtisztelték a kollégisták ünnepét.
A kollégiumi ballagás videofelvétele IDE KATTINTVA megtekinthető.
(Fényképalbum)