A tanévkezdő nevelési értekezlet egyik fénypontja Dr. Tapolyai Emőke előadása volt augusztus 26-án. A pedagógusi háttérrel rendelkező klinikai és pasztorál szakpszichológus, öt gyermek édesanyja, keresztény hívő, számos könyv szerzője a reményről tartott előadást a tantestületnek.
Elmondása szerint a terápiás tapasztalat azt bizonyítja, hogy a lelki gyógyulás egyik legfontosabb tényezője az emberi kapcsolat minősége a terapeuta és a kliens között, a másik pedig a remény. Természetesen a terápiás módszer is fontos, mégsem az a legfontosabb tényező a terápia eredményességében, hanem a kapcsolódás és a reménység.
Íme, kiment a magvető vetni.” (Mt 13,3-9)
Ez a pedagógiai munkában is minden bizonnyal érvényes, hiszen minden szülő tapasztalja, hogy a gyereknek jobban megy a tanulás, ha jóban van a tanárával, és ha úgy érzi, képes lesz megoldani a feladatot. A téma szorosan kapcsolódik a 2026/27-es tanév mottójához, mely idén a magvetőről szóló példabeszéd. A pedagógus feladata, hogy a remény magjait elvesse a gyermeki lélek talajába. Ehhez elengedhetetlen, hogy a pedagógus maga is reményteljes legyen, különben nem tudna diákjainak segíteni. Hiszen tud-e reményt adni az, akinek magának sincsen?
A magvető, vagyis a pedagógus akkor tud eredményesen tanítani és nevelni, ha megteremti bizalommal, tisztelettel, kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokkal és reménnyel teli tanulási környezetet. A remény felkeltésének pedagógiai eszközei közé tartozik többek között a tanulás strukturálása, a legközelebbi fejlődési zóna alkalmazása, a tanulási motiváció fenntartása, az értékelés és visszajelzések rendszere.
Mi a remény?
A remény nem érzelem, nem is jellemvonás; a teológiai erények közé tartozik, nem emberi eredetű, hanem az Isteni kegyelem ajándéka. A remény a jövőhöz való viszonyulásunk. Amikor vágyakozunk valamire, és várjuk annak beteljesedését. A félelem és kétségbeesés ellentéte, a képesség, hogy nem adjuk fel.
Ezt a képességet nem tudjuk tudjuk magunkban generálni, ajándékba kapjuk. Lehet-e mégis tanítani a reményt? Dr. Tapolyai Emőke szerint a reményre való képességet lehet magunkban és másokban művelni.
Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel című könyvében is erről ír.
A remény akkor tud megszületni az emberi szívben, ha a múlthoz hálával, a jelenhez elégedettséggel képes viszonyulni.
Ebben tudjuk magunkat és egymást segíteni.
A múlthoz való viszonyulás: a hála
Ezt a látszólag egyszerű formulát azonban nem könnyű előállítani, annyi ellenséges hatás és körülmény bombázta és bombázza ma is az emberi lelket. Az embert érő veszteségek, tragédiák, gyász, igazságtalanság, betegség és fájdalmak olyan kérdéseket vetnek fel, amire nem tudjuk a választ. Emellett a virtuális világ és a média sem támogatja a reményt. A reménynek nincs piaci értéke, nem vonzza a kattintásokat. Mennyivel inkább a félelemnek, ami a remény gyökeres ellentéte! A katasztrófa, a botrány, a világvége izgalmas témák. Az emberek sokszor hajlamosak a negatív érzelmeket megélni, inkább azokra emlékezni, gyakrabban adnak hangot kritikának, cinizmusnak, elkeseredésnek. Sokan lesznek múltbeli veszteségeiknek, fájdalmaiknak rabjai.
Hogyan alakul ki a hála? A hála nem érzés, hanem döntés, nyitás, viszonyulás. Ha rátekintek, honnan jöttem mit kaptam.
A jelenhez való viszonyulás: az elégedettség
A jelenhez való viszonyulásunkat is gyakran fertőzi meg a tökéletesség (nem létezik), a még jobb, még több hajszolása. Az elégedettségi felmérések során is inkább elégedetlenségüket szoktuk kifejezni.
Az elégedett embernek nem lehet eladni semmit, ezért cél, hogy mindig egy kicsit elégedetlen legyen mindenki. De hogyan lehetünk elégedettek? A világ, a fogyasztói társadalom követelőzésre buzdít, haragot hergel, megkeserít. A vágyak hajszája zajlik, harc a kontrollért.
Az elégedettség is döntés: elfogadás, béke és küzdelem is egyszerre, de nem valami ellen, hanem valamiért. Ahol a képességeink véget érnek, ott elkezdődhetnek a csodák, ott növekedhet a szívünkben a remény.
Ha reménykedni akarunk, akkor a múlthoz hálával, a jelenhez elégedettséggel kell viszonyulnunk. Ez megtanulható, erre tudjuk inspirálni diákjainkat, családtagjainkat és egymást is. Saját magunkban is művelhetjük, gyakorolhatjuk a hála és az elégedettség erényeit. Mind a hála, mind az elégedettség tudatos döntés, életszemlélet, életstílus. Erre hív meg bennünket a szakember, akinek hálásan köszönjük, hogy megosztotta velünk inspiráló előadását.
Érdemes elolvasni:
Dr. Tapolyai Emőke: Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel
Dr. Tapolyai Emőke könyvei ITT
