“Ilyenkor döbben rá az ember, milyen fontosak az emberi kapcsolatok.”
“Sokat tanultam magamról is. Úgy érzem, a jövőben könnyebben fogok tudni felvidítani embereket.”
A 10. évfolyamosok 7 hónapon át végezték a Szeretetszolgálat programot, mely már 20 éve, az országosan kötelező Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) bevezetése előtt is működött a JEZSU-ban. A diákok a 9-10. évfolyamban kezdik el, és számosan közülük jóval az előírt 50 órán túl, egészen az érettségiig, sőt, akár a gimnázium befejezése után is folytatják, ezzel a szeretetszolgálat az életük szerves részévé válik.
A Szeretetszolgálat záró eseménye június 17-én délelőtt zajlott közös kezdéssel, majd a diákok 15 kis létszámú csoportban osztották meg a 7 hónap során szerzett tapasztalataikat és élményeiket.
A 10. évfolyamosok 19 fogadó intézmény 70 feladata közül választhattak négyféle szolgálatot 2023 novemberében. A feladatok mindig személyekhez kapcsolódnak, hiszen, bár kertészkedni és kerítést festeni is lehet szeretettel a szívünkben, a Szeretetszolgálat fő célja az emberek közötti, személyes szeretet megtapasztalása.
A 132 tizedikes közül 48-an idősgondozást, 13-an fogyatékkal élők szolgálatát, 31-en hátrányos helyzetű gyerekek segítését, 30-an bölcsis, ovis korú gyerekekkel foglalkozást, 10-en pedig egyházközségben, gyerekek között közösségépítést végeztek 7 hónapig, hetente egy alkalommal. A diákok november közepétől, akárcsak az apostolok, kettesével indultak el megismerni a feladatot. Az első bemutatkozó alkalomtól kezdve teljesen önállóan, a lelkiismeretükre bízva végezték a szolgálatot, és legtöbben arról számoltak be, hogy jó kapcsolatok alakultak ki a fogadó gyerekekkel, idősekkel, betegekkel, akiket látogattak, és egymással is elmélyült a barátságuk.
A Covid-19 járvány miatt 3 éven át nem működhetett a szeretetszolgálat a megszokott módon. A 2023-24-es tanévben azonban ismét teljes gőzzel indulhattak el a diákok olyan élmények felé, amelyeket addig esetleg soha nem tapasztalhattak meg.
A Szeretetszolgálat egyik kulcseleme a nyitottság, magyarázza Velkey Balázs, aki már 20 éve koordinálja ezt a szolgálatot. “Mindig elmondom a diákoknak, hogy a teknős sem tud úgy mozogni, ha nem dugja ki a fejét”, mutatja a szolgálat kabalafiguráját, a nyakában lógó kis plüssjátékot, melyet még a gimnázium legendás iskolalelkésze, a 2010-ben elhunyt Ádám János jezsuita atya adományozott a Szeretetszolgálatnak, s amely azóta is emlékezteti a diákokat, hogy legyenek nyitottak az új élményekre, és merjenek szeretni.
“A kis csoportokat úgy állítottuk össze, hogy mindegyikben szerepeljen mindenféle szolgálat. Így a diákok meghallgathatják egymás élményeit, megismerik a különféle szolgálatok tapasztalatait, nehézségeit.”
A diákok a záró esemény előtti osztályfőnöki órán is beszélgettek az elmúlt hét hónapról, és kitöltöttek egy önértékelési kérdőívet. Olyan kérdésekre válaszoltak, mint: “Mit reméltél az elején? Milyen céljaid voltak? Milyen nehézségekkel találkoztál és hogyan birkóztál meg velük? Mit tanultál magadról és másokról?”
A diákok válaszai között szerepelt gyakran a türelem, empátia, elfogadás, kommunikációs készségek, az önismeret, hála, segítőkészség, tapintat, megfontoltság és egyéb, interperszonális kapcsolatokban fontos jellemvonások erősödése.
Volt, aki pályaválasztási irányt is kapott a szolgálat végzése közben: "Én ráébredtem, hogy a jövőbeni munkámat is olyan környezetben képzelem el, ahol másokon tudok segíteni."
A diákok 1-től 10-ig pontozták, hogy mennyire szívesen végezték a feladatot (8,1), volt-e értelme számukra a feladatnak (7,5), és mennyire értékelik saját szolgálatukat (7,7).
Nyilatkoztak azok is, akik a JEZSU-s diákok szeretetszolgálatát elfogadták. “Több intézmény vezetőjével is beszéltem, nagy örömmel meséltek a diákok jelenlétéről és köszönetüket fejezték ki, hogy sokat segítettek az elmúlt hét hónapban.” jelzi a koordinátor. Írásban küldött visszajelzést több idős hölgy, aki otthonában fogadta a diákokat. Van, aki csak felsőfokban beszél a gyerekekről, míg egy másik, még nála is lelkesebb néni szinte rajongással. Volt, aki megemlítette, mennyire jól esik, ahogy a diákok megkérdezik, hogy tetszik lenni. “Az őszinte vallomások megoszthatóságát tanultam a diákoktól, amikor Ungame-et játszottunk”Az is nagyon dicsérendő, ahogy az utcán ráköszönnek, és meghatónak érezte , hogy saját kézzel írt levelére a diákok igazi, kézzel írt levelet küldtek neki válaszul.
Két idős hölgy így köszönte meg a diákok látogatásait: “Jó volt a sok őszinte beszélgetés, a nagy nevetések, a bizalom főleg jó volt. Összesítve: nekünk üdítőek voltak a velük töltött délutánok, jót tett a közérzetünknek, hogy szívesen jönnek. Köszönjük.”
Holczinger Ferenc igazgató atya csoportvezetőként és intézményvezetőként vett részt a záró eseményen. “Engem még a ‘boys don’t cry’ szellemében neveltek, de most könnyekig megérintett, amit a diákok elmondtak. Ezeken az alkalmakon látszik legjobban, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok az életben. Csodálatos látni, ahogy a diákok keresik önmagukat, megnyílnak, megállják a helyüket és fejlődnek.”
Köszönjük Velkey Balázs és Kulcsárné Babik Blanka koordinátorok és az osztályfőnökök munkáját, akik a 19 intézmény 100 feladatával járó logisztikát és a diákok háttérországát biztosították.
(Szelenge Judit)