László Nátán 11.B osztályos diákunk a nyáron két hetes nyelvi táborban vett részt Kínában. Beszámolójából és fotóiból megtudhatjuk, hogy a Konfuciusz Intézet és a JEZSU közös kínai nyelvi programja segítségével négy év alatt olyan szintű nyelvtudásra tett szert, amely lehetővé tette a számára, hogy a Konfuciusz Intézet szervezésében, 10 másik magyar diák társaságában csatlakozzon egy nemzetközi diákokból álló nyelvi táborhoz Pekingben. Nátánt elkísérte édesapja is, aki látássérüléssel élő fia számára gyakorlati dolgokban nyújtott segítséget az utazás során. A gimnáziumban 11 évvel ezelőtt kezdődött el a Konfuciusz Intézet kínai nyelvi programja, melynek segítségével száznál is több diákunk sajátította el a kínai nyelvet. A kínai nyelvet tanuló diákok közül minden évben többen tesznek közép- vagy haladó szintnek megfelelő nyelvvizsgát.
Nátán Bukovszki Edit igazgatóhelyettes kérdéseire válaszolva elmondja, milyen élményekben volt része.
Kalandos úton, mivel nem is terveztem Kínába utazni, főleg nem repülővel. A szemem miatt előtte féltünk, de egy ilyen utat nem mondhattam le. A tanáromon keresztül a Konfuciusz Intézet keresett meg, hogy az idén mehetek, ha valamelyik családtag elkísér. Csak édesapám vállalkozott erre, holott se kínaiul, se angolul nem beszél. A szervezés rengeteg időnket elvett hiszen még az angol kísérő tanár sem volt a csoporthoz, nem volt meg a kötelező 10 gyerek, nem volt útlevelünk, fel kellett utazni Budapestre vízumot kérni, felkutatni 12000 jüant (apa ellátására), repülőjegyhez utazási irodát találni, összehangolni ki mit visz a 10 gyerek közül, mivel készülünk, ruha, tánc, ének, játék terén. A legizgalmasabb az volt, hogy senkit nem ismertem édesapámon kívül, így vágtunk neki az útnak. Ferihegytől kezdve pedig mintha egy osztály lettünk volna annyira összetartottunk mi magyarok, a 118 gyerek között. Figyeltük és “kibeszéltük” a többi országból jött és kínai emberek “furcsa“ szokásait, időnkénti, számunkra fegyelmezetlennek tűnő viselkedését.
Abból a megfontolásból döntöttem a kínai tanulás mellett, mivel mindig szerettem és szeretek új dolgokat tanulni főként a nyelveket. Érdekes rájönni arra, hogy minden nyelv és használója máshogy gondolkodik és fogalmaz meg dolgokat (például közmondások). Ráadásul a nyelv mellett érdekel az adott nyelv és ország minden aspektusában, mind történelmi, mind földrajzi, de akár gasztronómiai szempontból is.
Már 4. éve, heti 3 órában iskolai óra keretén belül, majd otthon magamban átismétlem a tanultakat, az elején édesapámat bevonva, főleg a karakterek megjegyzésébe. Mivel a kínai írás eredetileg képírás jellegű (most már szójeles írás) próbálom dolgokhoz kapcsolni a különböző karaktereket.
Ahogy már említettem érdekelnek az új dolgok. Természetesen töri órán tanultunk a régióról a vallásairól és filozófiáiról (mint: univerzizmus, konfucianizmus, taoizmus). Földrajz órán a félperiférián lévő ország gazdasági jelentôségéről. A híres kínai orvosláson és a bonyolult nyelven kívül még sok mindent ismertem, viszont megfogalmazhatatlan élmény volt ezt személyesen megtapasztalni.
Igen, 4 tanárnő tanított a 4 év alatt
Valóban érdekes volt megismerni több szemszögből a nyelvet. Mindegyikük másként oktatott, más technikát alkalmazva, különböző kiejtéssel. A tanáraim:
Elmondhatom, hogy mindegyik tanárnő kedves velem, sokat segítenek mindenben, nagyon igyekeznek átadni a tudásukat és megértőek.
Személy szerint én rövidnek éreztem, bár ha végiggondolom, mennyi mindent besűrítettek nekünk 118 fiatalnak a majd 2 hétbe, tényleg elképesztő. Megmutatták a fő kulturális dolgokat, művészetet, nyelvet tanítottak, több helyszínen kirándultunk, megismertük 2 család napi életét, ettünk mindent, amit csak ehet egy kínai, mindenbe szó szerint belekóstolhattunk. Öt ország mutatkozott be egymásnak és a kínai fogadó félnek, bemutattuk az ételeinket amelyeket itthonról vittünk, valamint magyaros játékokkal, ajándékokkal, népi ruhákkal, játékokkal, énekkel, tánccal szórakoztattuk egymást. A tanórákon és kirándulásokon több ország diákjaival vegyítve közösen vettünk részt, hol országonként, hol nyelvi tudás alapján. Megismertük a kínai kísérőinket, a Magyarországon 1 évig tanuló Hajnit, aki mindenben segített bennünket, valamint az idegenvezetőnket, Lilit. A kínai emberek mind kedvesek voltak velünk magyarokkal.
Nekem, már a készülődés is izgalmas volt hiszen repülővel még nem utaztam külföldre, főleg nem 10 órán keresztül. Az üléssel nem volt gondom, hiszen a családdal már eddig bejártuk egész Európát. Nagyon örülök, hogy sikerült végigcsinálni ezt az utat és megismerni ennyi embert, illetve remélem ők is emlékezni fognak rám életük során. Fizikai és mentális emlékeket gyűjtöttem, arról, hogy kint jártam és sikeresen elvégeztem a tanfolyamot. A magyar csoport kedvességét külön köszönöm, hiszen engem ítéltek a leglelkesebbnek közülük, amiért külön átvehettem a záró ünnepségen mindenki előtt egy jókívánság sárkány párnát.
A program:
Annak ellenére, hogy ez már kicsit elcsépelt, de azt kell mondanom, hogy minden tetszett, nem tudnék egy dolgot kiválasztani.
Fő különbség a szigor az utakon, mindenki csendben és fegyelmezetten közlekedik, gyalog és autóval is. Láttunk ott is tülekedést, de valahogy türelmesebbek ott egymással az emberek. Természetesen az ételek tekintetében is jelentős különbség van. Viszont az emberek élethez való kedve is észrevehetően eltér a mi pesszimista gondolkodásunktól.
Érdekes volt látni az útkereszteződésekben a rendőröket napernyő alatt mindenféle harci eszközökkel felvértezve. Óriási volt Peking, de valahogy mégsem tűnt olyan zsúfoltnak, mint Budapest. Bárhová vittek bennünket a városon belül, minden kb. 1 órára volt az egyetemről.
Az egyetem területe sem hasonlít a mieinkre, itt a kapukban “katonai” felszereltségű őrök álltak folyamatosan, illetve járőröztek a területen. A benti gyalogos közlekedés is fegyelmezett volt. Az órákra mindenkitől elvárták, hogy pontosan érkezzen, minden programozottan haladt, szinte 5 perc késés már felborította a napirendjüket.
Ugyanakkor ott sem volt tejjel-mézzel folyó, látunk szegénységet, romos házakat és rengeteg “kabátos” 2 személyes mini száguldó elektromos robogót, védőfelszerelés nélkül, akár gyerekkel a csomagtartó kosárban. Lesötétített ablakú autókat, nem csak hátul, elől is. Mindez rendőrök szeme láttára. Úgyhogy ott is vannak furcsaságok, amik nálunk nem megengedettek.
Szeretném letenni a HSK3-as nyelvvizsgát még ebben az évben, aztán tovább is foglalkozni vele a későbbi életem során, és valahogy olyan területen elhelyezkedni, hogy fel tudjam használni.
Gondoltam és folyamatosan gondolok a kintlétre, de nem valószínű, hogy egyedül, segítség nélkül még egyszer kijutok. Kecsegtető a gondolat, hogy kint tanuljak, teljesen más ott minden.
Nátán szülei mindenben áldozatkészen támogatják fiuk nyelvtanulását.
Amennyit láttam Kínából, az hatalmas és lenyűgöző volt számomra; még mindig hideg ráz, ha visszagondolok az utazásra, a kintlétre, arra a sok és sokféle gyerekre, a profi szervezésre, gördülékeny programokra jutásra. Legfőképp a kinti emberek és nem csak a szervezők, hanem boltosok, vendéglősök kedvességére is szívesen emlékszek vissza. Mindig mosolyogtak, mindenben segítettek engem és főleg Nátánt. Ez nagyon furcsa volt a hazai tapasztalatok után.
Az egyetemváros hatalmas területen helyezkedik el igazi erődítmény. Bent megvolt mindenünk bolt, ebédlő, oktatótermek, előadótermek, minden oktatáshoz fel voltak készülve, fuvola, festészet, nyelv, van saját könyvtár, teniszpályák, tornacsarnok. Mindenhol digitális kapcsolatra való lehetőséggel, okos táblákkal, kivetítőkkel ellátva. A “hotel” szobáinkban légkondi, fürdőszoba, semmiben nem szenvedtünk hiányt.
Látássérülése miatt úgy gondoljuk a nyelv mindig ott lesz vele, fog tudni boldogulni az életben a segítségével. Minél több nyelven beszél, annál nagyobb eséllyel. kap majd állást. Itt az ország keleti részében egyre több nagyvállalat üzletel Kínával, vagy eleve kínai tulajdonú. Ma még nem elterjedt ez a nyelv a fiatalok körében, viszont “csak” angol tudással nem tud kitűnni a többi, ugyanilyen okos pályázók közül. Kínában megtapasztaltuk, hogy az angol nyelv már nem az egyetlen világnyelv.