“Soha nem kellett egyedül szembenézni a nehézségekkel, mindig volt kihez fordulni, mindig volt valaki, akinek a vállán sírhattunk vagy akivel együtt lehetett nevetni.” Életre szóló barátságok, élmények és tanulságok és számtalan megható, életváltoztató és mulatságos emlék gazdagítják a JEZSU kollégistáinak életét. (Fotók ITT)
Az iskolai “nagy” ballagás előtti este bensőséges ünnepléssel elköszöntek a kollégisták. Az ünnepély zártkörű volt, de így is megtelt a templom, a mintegy 200 kollégistával, nevelőikkel, a kollégium munkatársaival, az iskola vezetőségével és a végzős diákok tanáraival. Diákjaink szülei és a kollégium barátai online csatlakozhattak (IDE KATTINTVA).
A processzió élén a ballagási harangot hordozó két kistestvér indult el az oltár felé, (milyen nagyszerű, hogy mindig vannak kistestvérek, akik a nagyokat követik a JEZSU kollégiumába), őket követték a teljes JEZSU díszben pompázó végzősök, majd a papság és az asszisztencia. Az ünnepi szentmisén valamennyi miskolci jezsuita pap koncelebrált: Kovács György SJ iskolalelkész, Holczinger Ferenc SJ igazgató atya, Koronkai Zoltán SJ plébános, és Phamdinh Ngoc József SJ atya káplán, ezzel is jelezve a kollégium és a kollégisták kiemelkedő jelentőségét a magyarországi jezsuiták műveinek sorában.
A kollégium zenekara csodaszép zenével szolgált és vezette a liturgiai éneklést, a szentmise után pedig Hajas János 11. évfolyamos kollégista marimba nevű ütős hangszerén különleges előadással tisztelte meg a végzősök ünnepségét.
A díszbeszédek fő mutívuma a hála, a barátság és a szeretet volt, de nem hiányzott a humor sem. Belső viccek, amelyeken mindenki kuncog, mert tényleg mindenki érti. Ez is jól mutatja a kollégiumi közösség összetartását.
A 11. évfolyamosok képviseletében egy lány és egy fiú mondott beszédet, valamennyi fiatalabb évfolyam nevében visszaemlékezve az együtt töltött évekre, és a sok jó pillanatra, segítségre, barátságra, amit a nagyobbaknak köszönhettek. A végzős fiatalember és ifjú hölgy a 12. évfolyam nevében mondta el mindazt, ami fontos számukra a kollégiumban. Köszönetet mondtak egymásnak, nevelőiknek, akik a tanulás, fejlődés lehetőségeit teremtik meg nap mint nap, hősiesen helyt állva a folyton határokat feszegető fiatalok mellett.
Hála a kollégium rendjét és tisztaságát fenntartó munkatársaknak, akiknek sokszor nemcsak a körlet tisztaságát, de mosott, vasalt ruhát, egy-egy szendvicset, vagy éppen jó szót, váratlan segítséget is köszönhettek. És hatalmas köszönet a jezsuitáknak és az iskola vezetésének, hogy lehetővé teszik számukra ezt a különleges élményt: kollégistának lenni a JEZSU-ban.
Az ünnepségen a végzősök csoportvezető nevelői, Köllő András kollégiumvezető és Koda Gabriella tanárnő egy-egy szál fehér rózsát adtak át diákjaiknak, csak neki szóló, útrabocsájtó szavak, továbbá férfias kézfogás (fiúknak), illetve gyengéd ölelés, biztató mosoly (lányoknak) kíséretében. A 11. évfolyamos diákok pedig ajándékkal kedveskedtek a nagyobbaknak, kemény kézfogás-váll-lapogatás (fiúk), valamint ölelés-puszi-könnyes mosoly (lányok) kíséretében.
A szentmise és búcsúbeszédek után a Loyola étterem díszvacsorával vendégelte meg a rendezvény résztvevőit.
(Szelenge Judit)