Megfelelési kényszer, szorongás, lelki egyensúly, tudatos munkálkodás belső nyugalmunkon. Vendégünk volt Dr. Márky Ádám az MCC Pszichológia Iskola vezetője, orvos, vezetői tanácsadó, mindfulness kutató. Előadása része a 12. évfolyamosok felkészítésének a Nagybetűsre, ahová hamarosan kilépnek...
A 12. évfolyam diákjai egy különleges beszélgetésen vettek részt dr. Márky Ádám pszichológussal, október 15-én. Az előadás a megfelelési kényszerről, az abból fakadó szorongásról, az elengedésről és a belső egyensúlyról szólt. A gondolatmenet abból indult ki, hogy gyerekkorunkban megtanultuk: akkor örülnek nekünk a szüleink, tanáraink, ha ügyesebbek, jobbak vagyunk, mint korábban. Így sokan felnőttként is úgy érezzük, akkor csak vagyunk értékesek, ha teljesítünk.
A mai világ, amiben vaamennyien élünk, ezt a szemléletet csak erősíti – a közösségi médiában leginkább a sikereket és a tökéletes pillanatokat látjuk, miközben a küzdelmekről kevesen beszélnek. Így könnyen elhisszük, hogy mások élete hibátlan, és nekünk is mindig tökéletesnek kell lennünk.
A beszélgetés során az is elhangzott, hogy az „elengedés” nem azt jelenti, hogy valamit egyszerűen elfelejtünk. Egy tollat például bármikor el tudunk engedni, de a nehéz gondolatainkat, fájó emlékeinket nem tudjuk csak úgy kiejteni a kezünkből. Ezek velünk maradnak, mert hatással voltak ránk – „felültek a buszunkra”, és utaznak velünk tovább. Fontos, hogy tudatára ébredjünk: életünk autóbuszán mi magunk vagyunk a sofőrök: eldönthetjük, merre figyelünk. Ha előre, az útra koncentrálunk, sokkal messzebbre juthatunk, mintha hátrafelé nézve próbálnánk vitatkozni a múlt gondolataival.
Az előadás egy egyszerű, de kifejező gyakorlattal indult: mindenki vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta, ez azért jó gyakorlat, mert „az is csinálja, aki nem akarja”. A légzés ritmusa jól mutatta, hogy az életben sem lehet mindig csak „beszívni” – időnként meg kell állni, kifújni. Ez az egyensúly segít abban, hogy ne a megfelelési kényszer, hanem a tudatos jelenlét és a belső nyugalom vezessen bennünket. (Mozgó Endre)
