Szarka Zille és Szép Júlia 10. évfolyamos diákjaink a tanév elején egy hónapot a drezdai St Benno jezsuita gimnáziumban tanultak. A német nyelv és a többi idegen nyelv tanulásását iskolánkban a magas színvonalú, kiscsoportos oktatás mellett az is különösen vonzóvá teszi, hogy diákjainknak lehetőségük van anyanyelvi területen is gyakorolni tudásukat. A cserediák program nemcsak iskolai tudást, de más kultúrák megismerését, új barátok szerzését, életre szóló kalandot is jelent a bátor fiatalok számára.
Szarka Zille beszámolója:
Szeptemberben egy felejthetetlen hónapot tölthettem el Németországban, Drezdában. Ez a város lenyűgöző – a lakossága kb. Miskolc népességének háromszorosa, mégis otthonos és barátságos. Először tavasszal jártam itt egy cserediákprogram keretében, amelyet a JEZSU és a drezdai St. Benno-Gymnasium szervezett. Most ismét lehetőségem nyílt visszatérni – ráadásul ugyanahhoz a fogadócsaládhoz, akiknél korábban is laktam. Így az Elba partján fekvő Johannstadt városrészbe való megérkezés szinte olyan érzés volt, mintha hazatérnék.
A lakásunk viszonylag közel helyezkedett el az óvároshoz, ahová többször is elbicikliztünk, és gyönyörködhettem a város látványosságaiban: a Frauenkirchében, a Zwinger-palotában vagy a híres Semperoperben, ahol két előadást is láthattam – egyet iskolai, egyet családi programként.
Az iskolát, a St. Benno-Gymnasiumot, busszal vagy gyalog könnyen elértük. Ez egy modern, tudatos keresztény szellemiségű iskola, saját iskolakerttel, kápolnával és impozáns üvegépülettel. A 10.b osztály tanulójaként fogadódiákommal, Frieda Junge-val és projekttársammal, Szép Júliával vettem részt a mindennapi tanórákon. A diákok nagyon kedvesen fogadtak, sok új barátom lett. Nagyon jó volt a kinti mindennapok részesévé válni, német nyelven matematikát és kémiát tanulni. Az iskola egyik különleges eseménye az őszi bál volt, ahol az iskolazenekar is fellépett.
Iskolán kívül rengeteg időt töltöttem a Junge családdal, akik sokkal többet jelentenek nekem, mint szimpla „befogadók”. Egy hónapig ők voltak a családom, és mindenért nagyon hálás vagyok nekik. Együtt jártunk bevásárolni és sétálni éppúgy, mint múzeumokba, éttermekbe, koncertre. Az egyik hétvégét Berlinben töltöttünk – ez különösen emlékezetes marad számomra.
Eleinte kihívást jelentett, hogy minden nap németül kellett kommunikálnom, hiszen ez csak a második nyelvem. Ugyanakkor ez a hónap hatalmas előrelépést jelent a nyelvtudásomban – olyan tapasztalatokat szereztem, amit otthon nem kaphattam volna meg. Mivel minden órát és beszélgetést németül hallgattam, idővel szinte automatikusan ráállt az agyam, és ha valamit nem értettem, tudtam, hogy kérhetek segítséget angolul is.
Ez az egy hónap megtanított arra, hogy mennyire fontos az önállóság és a nyelvtudás. Drezdai élményeimre mindig hálával és szeretettel fogok visszagondolni, és köszönettel tartozom mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez az időszak ilyen különleges legyen. Remélem még sokszor eljutok Drezdába, tudom, szeretettel várnak vissza. (Szarka Zille)