Részletek

Készült: 2024. október 11

Találatok: 1392

Lehet, hogy ez minden pap álma, hogy abban a templomban aranymisézzen, amelyet ő maga épített? Mándy Zoltán atya október 6-án, stílusosan az Idősek világnapján tartotta aranymiséjét az Avas-déli Isteni Ige Templomban. 

 Mándy Zoltán atya 1988-ban Dr. Seregély István egri érsektől kapta a megbízatást, hogy templomot és egyházi gimnáziumot építsen az Avason. Négy felekezet képviselői, római katolikusok, görögkatolikusok, evangélikusok és reformátusok közös, ökumenikus templomaként lett megálmodva, az Isteni Ige temploma. Ezért is választották az Isteni Ige titulust, amely mind a négy felekezet szívéhez közel áll. Sajnos, anyagi nehézségek miatt a református és az evangélikus közösségek mégsem tudtak részt venni az építkezésben, így ma a templomban az avasi római katolikusok és görögkatolikusok járnak. Az ökumenizmus a gimnázium diákjain keresztül mégiscsak megvalósul, hiszen a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda diákjainak egy jelentős százaléka református és evangélikus családokból érkezik. 

Mándy atya 25 évvel ezelőtt az akkori plébános, P. Csókay Károly SJ meghívására az ezüstmiséjét is ebben a templomban celebrálta. 

András Attila SJ a magyarországi jezsuiták tartományfőnöke levélben köszöntötte az aranymisés papot, melyben méltatta áldozatos munkáját és odaadását, hiszen Zoltán atya a Gondviselésbe vetett nagy hittel, fáradhatatlan elkötelezettséggel és rendíthetetlen kitartással járult hozzá mind a templom, mind a plébánia és az új gimnázium létrehozásához.A levelet Koronkai Zoltán SJ, a rend szóciusa, az Isteni Ige templom újonnan kinevezett plébánosa olvasta fel.

Szentbeszédében Mándy Zoltán atya elmesélte szolgálatának történetét, felidézte, milyen csodálatos módon épült fel a templom, bár elsőre lehetetlennek tűnt, hogy összejöjjön az építkezéshez szükséges anyagi fedezet. “Amikor megérkeztek az első árajánlatok, nagyon összeszorult a gyomrom, de éppen, mivel a feladat teljesen lehetetlennek tűnt, Isten igéjében bíztam: “Ha csak isten nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők”.

Csodáltam a hívek nagylelkűségét, voltak kisnyugdíjasok, akik fogalmam sincs, hogyan, de több százezer forinttal támogatták az építkezést, volt egy házaspár, akik két évig lemondtak a kávéról, és az így összegyűlt pénzt adták bele az építkezésbe. Volt olyan is, aki szó szerint tizedet adott a jövedelméből.”

Egyik évben az egész ország lázba jött, mert egy rekordnagyságú, több száz millió forintos lottónyeremény vált esedékessé. Ez 30 évvel ezelőtt hatalmas összegnek számított, ma legalább egy nullát még utána kellene írni, magyarázta az atya. Több plébániai tag is vett szelvényt, megígérve, hogy ha nyernek, a hatalmas összeg felét vagy valahányad részét a templomépítésre fogják adni. “Végül négy ember nyerte meg, de azok nem mi voltunk” fejezte be az izgalmas történetet Zoltán atya a hívek kuncogásától kísérve.  Ám a húzás után valahonnan mégis érkezett tizenegy millió forint, és bár még a budapesti bankfiókba is elmentek nyomozni, hogy rátaláljanak a nagylelkű adakozóra, de máig nem tudja senki, hogy ki küldte.

Az atya számos esetet idézett hosszú szolgálatának idejéből, amikor megtapasztalta Isten csodálatos gondviselését. Életútjának eseményei, bátorsága, rendületlen hite és Istenre hagyatkozása inspirációul szolgálhat valamennyiünknek. P. Holczinger Ferenc SJ a gimnázium igazgatója meghívta Zoltán atyát a gimnáziumba is, mondván: “Szükségünk van Rád, és tanúságtételedre. Az eredet történetéből meríthetünk mi is erőt a mai szekularizált világban, mely kikezdi hitünket.” 

Az avasi katolikusok nagy számban jöttek el az aranymisére, még olyanok is jelen voltak, akik időközben elköltöztek és más plébániákra járnak. Egy hölgy, aki évtizedek óta nem találkozott az atyával, kijelentette: “Teljesen máshogy néz ki, mint húsz évvel ezelőtt, de az ő erős hangját azonnal  felismertem.” A kápolna oltárképe melletti domborművön látható fiatalos, kissé pufók arcú Szent Márk evangélistát annak idején Mándy atyáról mintázta a művész, de arra a fiatal arcra már csak az idősebbek emlékeznek. 

A mai, 50 éves jubileumát ünneplő, hófehér hajú, szakállas Mándy atya a Mindszenti templom nyugalmazott plébánosaként szolgál. Aranymiséjére két szentírási idézetet választott, az elsőt életútja összefoglalásaként “Megismertük a szeretetet, melyet isten oltott belénk, és hittünk benne. (1 Ján. 4,6), a másodikat idős korára, erőt adó imádságként: “Maradj velünk Urunk, mert már esteledik.” (Lk 24,29).

Az atya a szentmise után aranymisés áldásban részesítette a híveket, imakártyákat osztott szét a hívek között és örömmel beszélgetett a régi ismerősökkel. 

A jezsuita tartományfőnök levele:

 Tisztelt Mándy Zoltán atya!

Engedje meg, hogy köszönetet mondjak a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium nevében mindazért az áldozatos munkáért és odaadásért, amelyet az elmúlt évtizedekben a miskolci jezsuita misszió és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium megalapításáért és fejlődéséért végzett. Ön a Gondviselésbe vetett nagy hittel, fáradhatatlan elkötelezettséggel és rendíthetetlen kitartással járult hozzá mind a templom, mind a plébánia és az új gimnázium létrehozásához.

Az Ón irányítása alatt a miskolci Avas déli lakótelepen nemcsak egy új plébánia és templom épült fel, hanem egy olyan közösség is született, amelyben a hit, a szeretet és az összefogás erőteljesen jelen van. Munkásságának köszönhetően felépült a templom, mely mára a város lelki életének egyik meghatározó színtere lett.

Nem feledhetjük az Ön szerepét az új gimnázium megalapításában sem. Az a hittel és elkötelezettséggel végzett szervező munka, amelyet a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium létrehozása során végzett, példaértékú és inspiráló mindenki számára. Ön nemcsak egyházi felelősként támogatta az építkezést, hanem a gimnázium tanári karának megszervezésében is oroszlánrészt vállalt. A tanulmányi kirándulások megszervezése és az együttműködés kialakítása a magyarországi és külföldi katolikus gimnáziumokkal, köztük jezsuita iskolákkal, mind azt bizonyítják, hogy elhivatottságával és szakértelmével alapozta meg a gimnázium jövojet.

Templomunkban tartott aranymiséje alkalmából szeretnénk kifejezni hálánkat és elismerésünket mindazért a szolgálatért, amit az egyház, a közösség és a jezsuita misszió érdekében végzett.

Az Ön példája számunkra mindig emlékeztetni fog minket a hit erejére és az elkötelezettségre, amely áthatja mindennapi munkánkat. Kívánom, hogy a Jóisten áldása továbbra is kísérje életét és szolgálatát!

Imádsággal és őszinte tisztelettel:

Budapest, 2024. október 4.

P. András Attila SJ

Tartományfőnök

 

Részletek

Készült: 2024. október 08

Találatok: 1006

László Nátán 11.B osztályos diákunk a nyáron két hetes nyelvi táborban vett részt Kínában. Beszámolójából és fotóiból megtudhatjuk, hogy a Konfuciusz Intézet és a JEZSU közös kínai nyelvi programja segítségével négy év alatt olyan szintű nyelvtudásra tett szert, amely lehetővé tette a számára, hogy a Konfuciusz Intézet szervezésében, 10 másik magyar diák társaságában csatlakozzon egy nemzetközi diákokból álló nyelvi táborhoz Pekingben. Nátánt elkísérte édesapja is, aki látássérüléssel élő fia számára gyakorlati dolgokban nyújtott segítséget az utazás során. A gimnáziumban 11 évvel ezelőtt kezdődött el a Konfuciusz Intézet kínai nyelvi programja, melynek segítségével száznál is több diákunk sajátította el a kínai nyelvet. A kínai nyelvet tanuló diákok közül  minden évben többen tesznek közép- vagy haladó szintnek megfelelő nyelvvizsgát.

Nátán Bukovszki Edit igazgatóhelyettes kérdéseire válaszolva elmondja, milyen élményekben volt része.

Hogyan kerültél a nyáron Kínába?

Kalandos úton, mivel nem is terveztem Kínába utazni, főleg nem repülővel. A szemem miatt előtte féltünk, de egy ilyen utat nem mondhattam le. A tanáromon keresztül a  Konfuciusz Intézet keresett meg, hogy az idén mehetek, ha valamelyik családtag elkísér. Csak édesapám vállalkozott erre, holott se kínaiul, se angolul nem beszél. A szervezés rengeteg időnket elvett hiszen még az angol kísérő tanár sem volt a csoporthoz, nem volt meg a kötelező 10 gyerek, nem volt útlevelünk, fel kellett utazni Budapestre vízumot kérni, felkutatni 12000 jüant (apa ellátására), repülőjegyhez utazási irodát találni, összehangolni ki mit visz a 10 gyerek közül, mivel készülünk, ruha, tánc, ének, játék terén. A legizgalmasabb az volt, hogy senkit nem ismertem édesapámon kívül, így vágtunk neki az útnak. Ferihegytől kezdve pedig mintha egy osztály lettünk volna annyira összetartottunk mi magyarok, a 118 gyerek között. Figyeltük és “kibeszéltük” a többi országból jött és kínai emberek “furcsa“ szokásait, időnkénti, számunkra fegyelmezetlennek tűnő viselkedését.

 

Hogyan és miért kezdted a kínai/mandarin nyelv tanulását?

Abból a megfontolásból döntöttem a kínai tanulás mellett, mivel mindig szerettem és szeretek új dolgokat tanulni főként a nyelveket. Érdekes rájönni arra, hogy minden nyelv és használója máshogy gondolkodik és fogalmaz meg dolgokat (például közmondások). Ráadásul a nyelv mellett érdekel az adott nyelv és ország minden aspektusában, mind történelmi, mind földrajzi, de akár gasztronómiai szempontból is.

Milyen módszerrel tanulod a nyelvet?

Már 4. éve, heti 3 órában iskolai óra keretén belül, majd otthon magamban átismétlem a tanultakat, az elején édesapámat bevonva, főleg a karakterek megjegyzésébe. Mivel a kínai írás eredetileg képírás jellegű (most már szójeles írás) próbálom dolgokhoz kapcsolni a különböző karaktereket.

Mielőtt elkezdtél kínaiul tanulni, tudtál valamit Kínáról, a kínai nyelvről vagy kultúráról? Honnan ismerted ezeket a dolgokat? 

Ahogy már említettem érdekelnek az új dolgok. Természetesen töri órán tanultunk a régióról a vallásairól és filozófiáiról (mint: univerzizmus, konfucianizmus, taoizmus). Földrajz órán a félperiférián lévő ország gazdasági jelentôségéről. A híres kínai orvosláson és a bonyolult nyelven kívül még sok mindent ismertem, viszont megfogalmazhatatlan élmény volt ezt személyesen megtapasztalni.

Több tanárod is volt, mióta elkezdted a tanulást. Nehéz volt hozzászokni minden új tanár stílusához?

Igen, 4 tanárnő tanított a 4 év alatt 

Valóban érdekes volt megismerni több szemszögből a nyelvet. Mindegyikük másként oktatott, más technikát alkalmazva, különböző kiejtéssel. A tanáraim:

• Fanfan Wang, Ő tudott egyedül magyarul, ezért könnyebb volt az elején a tanulás.
• Zhiling Yang, Vele sikerült elérni HSK2-es szinten.a nyelvvizsgát.
• Yu Chen, Neki köszönhetem, hogy kijuttatott engem és édesapámat Kínába, illetve elkezdtük a kínai nyelvet komolyabban tanulni.
• Qiu Xue (Carina) a mostani tanárnővel már a HSK3 szintű nyelvvizsgára készülök.

Elmondhatom, hogy mindegyik tanárnő kedves velem, sokat segítenek mindenben, nagyon igyekeznek átadni a tudásukat és megértőek.

Mi volt ott a program? Merre jártál, mit csináltál?

Személy szerint én rövidnek éreztem, bár ha végiggondolom, mennyi mindent besűrítettek nekünk 118 fiatalnak a majd 2 hétbe, tényleg elképesztő. Megmutatták a fő kulturális dolgokat, művészetet, nyelvet tanítottak, több helyszínen kirándultunk, megismertük 2 család napi életét, ettünk mindent, amit csak ehet egy kínai, mindenbe szó szerint belekóstolhattunk. Öt ország mutatkozott be egymásnak és a kínai fogadó félnek, bemutattuk az ételeinket amelyeket itthonról vittünk, valamint magyaros játékokkal, ajándékokkal, népi ruhákkal, játékokkal, énekkel, tánccal szórakoztattuk egymást. A tanórákon és kirándulásokon több ország diákjaival vegyítve közösen vettünk részt, hol országonként, hol nyelvi tudás alapján. Megismertük a kínai kísérőinket, a Magyarországon 1 évig tanuló Hajnit, aki  mindenben segített bennünket, valamint az idegenvezetőnket, Lilit.  A kínai emberek mind kedvesek voltak velünk magyarokkal. 

Nekem, már a készülődés is izgalmas volt hiszen repülővel még nem utaztam külföldre, főleg nem 10 órán keresztül. Az üléssel nem volt gondom, hiszen a családdal már eddig bejártuk egész Európát. Nagyon örülök, hogy sikerült végigcsinálni ezt az utat és megismerni ennyi embert, illetve remélem ők is emlékezni fognak rám életük során. Fizikai és mentális emlékeket gyűjtöttem, arról, hogy kint jártam és sikeresen elvégeztem a tanfolyamot. A magyar csoport kedvességét külön köszönöm, hiszen engem ítéltek a leglelkesebbnek közülük, amiért külön átvehettem a záró ünnepségen mindenki előtt egy jókívánság sárkány párnát.

 

A program: 

• Többek között a kulturális túrák keretében meglátogattuk a
• Mennyei béke terét (Tian'anmen Square)
• Qianmen utcát
• Tiltott Várost (Forbidden City / The Palace Museum)
• Nyári Palotát
• Juyongguan Kínai nagy falat
• Mennyei Béke temploma (Temple of Heaven)
• Liulichang kulturális utcát
• és Konfuciusz templomát.
• Továbbá a nyelvórákon túl voltak
• kulturális élményórák
• mint: Hagyományos kínai festészet, 
• teaművészet, 
• harcművészet, 
• kurkurbit fuvola
• szemináriumokat tartottak a következő témákból: 
• Kínai étkezési kultúra,
• hagyományos kínai orvoslás, 
• pekingi opera 
• harcművészetek.
• családlátogatás
• az összes résztvevő ország kultúrájának megismerése (Kína, Malajzia, Magyarország, Spanyolország, Bulgária, Ausztria, Belgium)
• ételkóstolás és készítés

Mi tetszett a legjobban?

Annak ellenére, hogy ez már kicsit elcsépelt, de azt kell mondanom, hogy minden tetszett, nem tudnék egy dolgot kiválasztani.

Mi az ami nagyon más?

Fő különbség a szigor az utakon, mindenki csendben és fegyelmezetten közlekedik, gyalog és autóval is. Láttunk ott is tülekedést, de valahogy türelmesebbek ott egymással az emberek. Természetesen az ételek tekintetében is jelentős különbség van. Viszont az emberek élethez való kedve is észrevehetően eltér a mi pesszimista gondolkodásunktól. 

Érdekes volt látni az útkereszteződésekben a rendőröket napernyő alatt mindenféle harci eszközökkel felvértezve. Óriási volt Peking, de valahogy mégsem tűnt olyan zsúfoltnak, mint Budapest. Bárhová vittek bennünket a városon belül, minden kb. 1 órára volt az egyetemről.

Az egyetem területe sem hasonlít a mieinkre, itt a kapukban “katonai” felszereltségű őrök álltak folyamatosan, illetve járőröztek a területen. A benti gyalogos közlekedés is fegyelmezett volt. Az órákra mindenkitől elvárták, hogy pontosan érkezzen, minden programozottan haladt, szinte 5 perc késés már felborította a napirendjüket. 

 

Ugyanakkor ott sem volt tejjel-mézzel folyó, látunk szegénységet, romos házakat és rengeteg “kabátos”  2 személyes mini száguldó elektromos robogót, védőfelszerelés nélkül, akár gyerekkel a csomagtartó kosárban. Lesötétített  ablakú autókat, nem csak hátul, elől is. Mindez rendőrök szeme láttára. Úgyhogy ott is vannak furcsaságok, amik nálunk nem megengedettek.

Mik a terveid a kínai nyelvvel?

Szeretném letenni a HSK3-as nyelvvizsgát még ebben az évben, aztán tovább is foglalkozni vele a későbbi életem során, és valahogy olyan területen elhelyezkedni, hogy fel tudjam használni.

 

Gondoltam és folyamatosan gondolok a kintlétre, de nem valószínű, hogy egyedül, segítség nélkül még egyszer kijutok. Kecsegtető a gondolat, hogy kint tanuljak, teljesen más ott minden.

Nátán szülei mindenben áldozatkészen támogatják fiuk nyelvtanulását. 

Ön kísérte el Pekingbe, mi volt a benyomása Pekingről/Kínáról? Mit gondol az Egyetemről / Konfuciusz Intézetről ott?

Amennyit láttam Kínából, az hatalmas és lenyűgöző volt számomra; még mindig hideg ráz, ha visszagondolok az utazásra, a kintlétre, arra a sok és sokféle gyerekre, a profi szervezésre, gördülékeny programokra jutásra. Legfőképp a kinti emberek és nem csak a szervezők, hanem boltosok, vendéglősök kedvességére is szívesen emlékszek vissza. Mindig mosolyogtak, mindenben segítettek engem és főleg Nátánt. Ez nagyon furcsa volt a hazai tapasztalatok után.

Az egyetemváros hatalmas területen helyezkedik el igazi erődítmény. Bent megvolt mindenünk bolt, ebédlő, oktatótermek, előadótermek, minden oktatáshoz fel voltak készülve, fuvola, festészet, nyelv, van saját könyvtár, teniszpályák, tornacsarnok. Mindenhol digitális kapcsolatra való lehetőséggel, okos táblákkal, kivetítőkkel ellátva. A “hotel” szobáinkban légkondi, fürdőszoba, semmiben nem szenvedtünk hiányt.

Szülőként mindig támogatták őt. Miért gondolják fontosnak, hogy új nyelvet tanuljon?

Látássérülése miatt úgy gondoljuk a nyelv mindig ott lesz vele, fog tudni boldogulni az életben a segítségével. Minél több nyelven beszél, annál nagyobb eséllyel. kap majd állást. Itt az ország keleti részében egyre több nagyvállalat üzletel Kínával, vagy eleve kínai tulajdonú. Ma még nem elterjedt ez a nyelv a fiatalok körében, viszont “csak” angol tudással nem tud kitűnni a többi, ugyanilyen okos pályázók közül. Kínában megtapasztaltuk, hogy az angol nyelv már nem az egyetlen világnyelv.

Részletek

Készült: 2024. augusztus 23

Találatok: 675

2023 szeptemberében házigazdái voltunk a már több mint 20 éves Kárpát-medencei osztály tanulmányi hetének, és a programjainkkal, a játékainkkal igyekeztünk a határokon átnyúló barátságokat segíteni az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és szlovén fiatalok között.

Ennek a folytatása volt 2024. június 29-től július 6-ig Szabadkán a nyári tábor, amelynek a szabadkai Vegyészeti és Technológiai Középiskola adott otthont a 8 iskolából érkező iskolánként 4 diák + 1 tanárnak, azaz 32 diák és 8 tanár alkotja a Kárpát-medencei osztályt. 

Iskolánkból Kulyassa Gerda, Pákozdi Petra, Kiss Bence, Dragos Balázs 9.b osztályos tanulók vettek részt Németh Anna tanárnő kíséretében. Diákjaink ősszel aktív szerepet vállaltak ai vendéglátásban.

A házigazdaság forog, egy évben 2 tábor van, mindig máshol, így minden iskola 4 évente vendégül látja a tábort,

A szabadkai vendéglátók iskolájukat erre a hétre egy szuper táborhellyé alakították nekünk, ahol az őszi barátságok tovább erősödhettek…A nyári tábor célja:

Barátságok, tartós kapcsolatok kiépítése, határon át is. Az adott térség történelmének és érdekes helyeinek megismerése

Kedves játékok, szép városok vártak ránk.

De főleg: újra rácsodálkozhattunk, hogy mi, itt a Kárpát-medencében mennyire másképp vagyunk egyformák!

 

Résztvevő iskolák:

Beregszászi Bethlen Gábor Gimnázium

Füleki Magyar Gimnázium

Lendvai Kéttannyelvű Középiskola és Gimnázium

Szabadkai Vegyészeti és Technológiai Középiskola

Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Gimnázium

Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium

Hajdúnánási Csiha Győző Szakközépiskola

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium

 

Részletek

Készült: 2024. augusztus 23

Találatok: 1774

A 2024-es Balatoni tábor mérlege: százvalahány 5-8. évfolyamos diák, három elszánt jezsuita, nyolc vagány pedagógus, bátor felsős segítők, támogató szülők, zenélő vendégek, rengeteg program, kánikula, Balaton! (Fényképalbum és videok IDE KATTINTVA)

 Grallert László tanár úr beszámolója:

A tanévzáró szentmise keretében Ferenc atya felhívta a figyelmet arra, hogy a szünet akkor hasznos és építő jellegű, ha a pihenés mellett figyelmet szentelünk a közösségépítésre, a szabadidő értelmes eltöltésére is. Ennek kiváló terepe volt a már hagyományos nyári tábor a Miskolc város által üzemeltetett balatonmáriafürdői üdülőben.

Július 24-én szerdán kora reggel több mint száz 5-8. évfolyamos diák találkozott  a Tiszai pályaudvar előtti téren, ahol gyors eligazítás után kezdetét vette az utazás. Egy fonyódi átszállás után szinte minimális késéssel érkeztünk meg Balatonmáriafürdőre. Sok diák és pedagógus kolléga járt már korábban itt, így viszonylag gyorsan sikerült a szobabeosztás és a színek versenyéhez a csapatok kialakítása. 

Fő célunk volt, hogy a  gyermekek a tábor ideje alatt érezzék jól magukat, legyenek lekötve, ne unatkozzanak, ezért próbáltunk minél több sportprogramot, vetélkedőt, kirándulást, különböző zenei bemutatókat belesűríteni a hat napba.  Az önfeledt szórakozás, a kötetlen beszélgetések, az érdekes programok biztosították a kellemes kikapcsolódást a gyermekek számára. A csoportokban teljesítendő különböző feladatok nagymértékben segítették az egymás iránti felelősségérzet erősítését, valamint a társas kompetenciák, a kapcsolatteremtő képesség fejlesztését. A zenés produkció létrehozása a kreativitást és az önkifejezést fejlesztette. A rengeteg sportvetélkedő (ping- pong, labdarúgás, méta, kosárlabda, sorverseny) folyamatos mozgást igényelt, amire szükség is volt a finom étkezések között.

A napi program menetrendszerű, kiszámítható volt: a reggeli ima és táborgyűlés után általában valamilyen versenyszámban küzdöttek meg a csapatok, illetve fürdés és Ferenc atya szervezésében kenuzás következett. Ebéd után városjárás, illetve csendespihenő, majd újabb verseny, fürdés, kenuzás, játék, este pedig just dance szórakoztatta a táborlakókat. A napot esti ima zárta. Ferenc atyának és jezsuita társainak, Timár Dániel és Bárczi Domonkos novíciusoknak  köszönhetően a vasárnapi szentmise is „helybe jött”. Külön köszönet, hogy Dani testvéréék is meglátogattak minket, és zenei kísérettel még szebbé tették a szentmisét.

Külön köszönet a 9-10. évfolyamos segítőknek, akik minden helyzetben talpraesettek voltak, ügyesen reagáltak a váratlan szituációkra. Köszönet  a diákoknak, hogy jelentkeztek erre a közös programra, valamint a szülőknek, hogy biztosították gyermekeik számára  a részvételt, és sokan étel- és ital adománnyal támogatták a tábori napokat. Végül, de nem utolsósorban  köszönet a 8 vállalkozó kedvű pedagógusnak és a 3 rendtagnak, hogy a hagyományokat folytatva idén is hozzájárultak a diákok gondtalan pihenéséhez.

A rengeteg élményt nem lehet képekben visszaadni, de egy kis ízelítőt és emléket ad az alábbi válogatás! 

Folyatás terv szerint jövő nyáron...

(Grallert László)